8. Rész

Hazamentem felmentem a szobámba és gondolkodtam. Amikor apu haza ért feljött és kérdezgetett hogy milyen napom volt. Persze nem mondtam el neki hogy Rose pasija támadott meg, nem tudom miért, de nem mondtam.
Másnap reggel suliba kellett mennem, hú de nem kívánom az iskolát főleg így hogy Rose-zal összekaptam kicsit. Ahogy kiléptem az ajtón Rose állt velem szemben.
-Hello Rose.
-Szia Anne.
-Mit szeretnél? Esetleg elismerni hogy tényleg a barátod támadott meg?
-Ömm azt szerettem volna ha együtt megyünk suliba és elfelejtsük azt ami tegnap történt.
-Elfelejteni? Rose könyörgöm engem megtámadtak és a te barátod volt. 
-Tudod mit? Hagyjuk az egészet. Nem éri meg veled vitatkozni.
-Rendben hagyjuk mert te úgy sem hiszel nekem.
-Mi a baj lányok?-jött ki apa.
-Semmi, mehetünk.-mondtam.
-És te Rose jössz velünk?
-Köszönöm de inkább nem.-mondta és elment.
-Összevesztetek?
-Picit.
-Jajj-sóhajtott.-Tipikus 16 évesek.-nevette el magát és elindult a kocsihoz.
-Jaj apu de vicces vagy!- bezártam az ajtót és én is mentem a kocsihoz.

*****

Amikor beértünk a suliba kiderült hogy Rose pasijával egy osztályba kerültem 'juj de jó  már itt sem érezhetem magam biztonságban?' gondoltam, és leültem egy szabad helyre. Az órák unalmasak voltak vagyis csak az első négy. Az ötödik órán bioszon egy nagyon helyes srác mellé ültettek. Egyetlen hibája van az is az hogy Rose pasija az ő legjobb barátja. Amúgy viszont tökéletes a haja barna, a szeme zöldeskék és az arca is tökéletes, szinte minden lány oda van érte és a 'csajozós mosolyáért.' 
-Szia az én nevem William de szólíts nyugodtan Willnek vagy Liamnek.-mondta és féloldalasan elmosolyodott.
-Szia az én nevem Anne és szólíts nyugodtan Annenak.-mondtam mire ő elnevette magát.
-Rendben Anne.-mosolygott.
És valóban nagyon aranyos a csajozós mosolya.
-Rendben Liam.-mondtam.
-Hogy-hogy a Liam-et választottad mindenki azt mondja hogy Will.
-Te mondtad hogy szólítsalak bárhogy, amúgy a Liam sokkal szimpatikusabb mint a Will nem tudom miért.
-Értem, és amúgy hogy-hogy csak most kezdted a sulit?
-Nem olyan régóta élek itt.
-Ezelőtt hol éltél?
-Londonban aztán Floridában és most itt.-mosolyogtam.
-Én is éltem Floridában.
-Csak?
-Csak elköltöztünk.-nevetett.
Nem tudtam mit mondani ezért csak mosolyogtam és babráltam a könyvem. Aztán újra kezdte a beszélgetést. Persze a bioszt végig beszéltette velem amit a tanár nem nézett jó szemmel. Azt találtuk ki hogyha a tanár ránk néz csak mosolyogjunk. Órák után felajánlotta hogy haza kísér hmm milyen figyelmes pedig még nem is ismerjük egymást annyira. 
Amikor a házunk elé értünk már úgy éreztem leszakad a lábam, de ő még mindig beszélt. Komolyan ha ennyit beszélnék apu simán füldugóval járkálna. 
-Ájj!-szóltam közbe.
-Mi az?-kérdezte meglepődve.
-Hogy tudsz ennyit beszélni?-kérdeztem mire ő elnevette magát.
-Hát tudod olyan sok minden tudnák neked mondani mert te nem olyan vagy mint a többi lány hogy kívülről fújod az önéletrajzom.-nevetett.-És gondoltam megtanítom neked is.
-Tudod egy gáz van ezzel.-szünetet tartottam.-Nem figyeltem oda minden részletre.
-És ezt hogy merészelted?-kérdezte egy nagyon vicces hangon, körülbelül tíz másodpercig bírtuk hogy ne nevessük el magunk.
-Amúgy nincs kedved bejönni?
-Ömm most nem de mit szólnál ha holnap elmennénk valahová?
-Az jó lenne.-mosolyogtam.
-Mondjuk moziba?
-Azzal ugye tisztában vagy hogy a moziban nem lehet beszélni mert leöntenek pop cornnal ezt tapasztalatból mondom?!-nevettem
-Csak nem megtörtént már veled is?-nevetett.
-De egy párszor.-nevettem.
-Hát az nem jó.-komoly arccal mondta de láttam a szemében hogy nevetni akar.
-Sziasztok!-jött ki apu a házból.
-Hello apa.
-Jó napot!-intett Liam.
-Miért nem jöttök be? Amúgy kicsim most el kell mennem,de nem sokára jövök.-mosolygott.
-Oké, és csak azért nem mentünk be mert Liam menni akart már amúgy csak haza kísért.
-Értem na mindegy sziasztok.
-Szia.-köszöntem.
-Viszlát.-köszönt Liam is.-Na most már tényleg megyek szia Anne.
-Szia.-mondtam majd bementem a házba.

*****

Másnap a suliban az óráim nagyon gyorsan elteltek. Akármerre mentem a folyosón féltékeny szempárok figyeltek gondolom Liam miatt jaj ha azt tudnák hogy este moziba megyek vele. 
Egyik szünetben megemlítette hogy körülbelül hét órára menjek a mozihoz akkor már ő is ott lesz. Mire hazaértem megfájdult a fejem és csak feküdni szerettem volna, ezért bevettem egy fájdalom csillapítót és vártam hogy elmúljon. Már hat óra volt amikor azt mondhattam hogy most már teljesen oké vagyok. Kerestem egy jó ruhát estére mondjuk nem értem miért kerestem addig mivel ez csak egy mozi. Háromnegyed hat volt amikor lementem a lépcsőn és szóltam apunak hogy vigyen el mert a mozi a város közepén van és félek Rose barátjától. Hatóra ötvenöt percre érünk oda apu egyedül hagyott a mozi előtt én pedig csak vártam, amikor kaptam egy SMS-t Liamtől. Remélem még nem vagy ott mert nem tudok menni megbetegedtem sajnálom! Őszinte levél. Nem hívtam aput nem akartam bosszantani ezért haza indultam egyedül. Kerülni szerettem volna a sikátoros részt de sajnos nem lehet. Féltem hogy megtámadnak megint. A sikátorba befordultam és láttam egy srácot nekitámaszkodva a falnak és egy másikat aki előtte ült a kocsiban. Jaj Anne ha most nem rabolnak el akkor soha! gondolat kúszott át a fejemen amitől kirázott a hideg. Amikor közelebb értem tisztán kiláttam a srác arcát Rose barátja az.

7. Rész

Másnap reggel korán kellett kelnem mert apu beakar íratni a suliba. Semmi kedvem nincs új emberek közé menni és suli is a város végén van de meg kell birkóznom a dologgal. Majdnem az egész délelőttöt ott töltöttem mire az igazgató végig mondott mindent meg ilyesmik. Mire hazaérünk már dél volt. 
-Anne!-szólt utánam apa.
-Igen?
-Nem megyünk el ebédelni?
-De mennyünk.
Amikor haza értünk felmentem a szobámba és kerestem pár könyvet amit elolvashatnék de a könyv itt úgy látom valami nagyon titkolt dolog mert sehol sincs, ezért elmentem a könyvesboltba ahol Rose-zal voltunk tegnap. A bolt nincs olyan messze a házunktól ezért el sétáltam. Legalább egy órát töltöttem ott és össze válogattam miért fogok vissza jönni később.
Haza siettem aztán gyorsan vissza hogy nehogy megvegyék amiket kinéztem. Balszerencsémre pont a Végzet ereklyéi trilógia 1. részét vitték el. Ezért keresnem kellett valami mást amit kezdhetek. Már sötétedett sőt már sötét is volt amikor haza indultam. A világosban nem tűnt olyan ijesztőnek a sikátoros rész amin végig kell menni a házunkig. Sétálgattam amikor meghallottam hogy valaki mintha követne. 'Nem téged követnek csak erre kell végig mennie' nyugtatgattam magam. Mindaddig elhittem a nyugtatásomat amíg meg nem éreztem a férfi kezét a vállamon.
-Istenem!-suttogtam.
-Hello kislány.-mondta majd olyan erővel fordított meg hogy kiestek a könyvek a kezemből.
-Mit akar tőlem?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Mit nem?-mondta majd nekilökött a falnak.
Szerencsémre pont úgy lökött hogy a fény rávilágított az arcára és láttam hogy ki, ismerni nem ismertem.
-A büdös picsába!-kiáltotta el magát és elszaladt.
Nem értettem semmit aztán láttam egy autót befordulni Egy autótól ijedt volna meg? aztán láttam hogy egy rendőrautó. Egy magas férfi szállt ki a kocsiból az arcát nem nagyon láttam. Felém közeledett.
-Jól vagy?-kérdezte.
A hangja erős volt olyan igazán férfias. 
-Igen persze, csak elejtettem a könyveket.-hazudni tudom csúnya dolog, de megtettem.
-Akkor jó.-mondta majd megfordult vissza ült az autóba és elhajtott.
Összeszedtem a könyveket és futottam, futottam hazáig. Apunak nem szóltam semmi csak felrohantam a szobámba.
-Anne?-kérdezte és kopogott.-Anne engedj be! Valami baj van?-kitartóan kopogott tovább.
A hangja kétségbeesést sugárzott.
-Minden oké.-kiáltottam ki.
-Akkor engedj be!
-Nyitva van.-erőltetetten nevettem.
-Ja, hát az más.-nevetett ő is.
-Na mesélj látom valami nem oké!-mondta és leült az ágyra pontosan mellém.
Elmeséltem neki mindent, ő persze rögtön azt mondta menjünk a rendőrségre és jelentsük fel, de a rendőrség nem tehet ellene semmit hisz nem csinált semmit velem.
Másnap át mentem Rose-hoz és elmeséltem neki is hogy mi történt velem, pont ott tartottam amit már apu mondott amikor kopogtak. Rose felállt és kinyitotta az ajtót, csókkal köszöntötte tehát gondolom a barátja az. Ezért felálltam és úgy döntöttem elmegyek nem zavarom őket. Ám amikor mentem ki Rose barátjában felismertem a támadóm. Arcomról lefagyott a mosoly és teljesen lesápadtam.
-Anne mi a baj?-kérdezte Rose.
-Ő az Rose, ő az.-kiáltottam.
-De ki?
-Ő támadott meg tegnap este!
-Mi? Én nem!-tiltakozott a srác.
-De igen te voltál!-kiáltoztam.
-Anne hagyd már abba!-kiáltottam el magát Rose.-Menj a házamból Anne! MENJ!-kiabált.
-De Rose.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Nem érdekel! Menj!-kiabált.
-Rendben.-mondtam és elindultam kifelé a házól. Amikor elmentem a barátja mellett éreztem hogy soha többé nem vagyok biztonságban sem én sem Rose.

6. Rész

Reggel hangos kopogásra keltem. Hiába kiabáltam apának hogy kopogtak nem ment ajtót nyitni valószínű azért mert dolgozni van. Erőt vettem magamon és levánszorogtam a lépcsőn hogy kinyissam az ajtót. Rose állt velem szemben. Fogalmam sincs hogy bír ilyen korán fel lenni. 
-Szia Anne.
-Hello Rose.
-Miért vagy még mindig pizsamában?
-Mert most keltem fel, és amúgy gyere be nyugodtan.
-Köszi.-elindult befelé majd megfordult.-Ma találkozom a barátommal és addig szeretném ha csinálnánk valamit.
-Mire gondolsz?-kérdeztem és leültem.
-Mondjuk mehetnénk vásárolni, vagy akármi más.
-Ami vásárláshoz kötődik? 
Rose elnevette magát és bólintott. Tehát megvan a mai programom Rose-zal megyek vásárolni. Miután elment felmentem felöltözni meg ilyesmik.

Később jött Rose és mentünk. A shoppingolás nem áll közel a szívemhez sőt én inkább a könyvesboltokat szeretem meglátogatni. 
-Mi van veled? Olyan fura vagy.-mondta Rose.
-Jajj semmi csak nem nagyon szeretek shoppingolni.-mondtam és elkezdtem turkálni a ruhákat.
-Ja értem..de ezt mondhattad volna és oda megyünk ahova szeretnél.-mosolygott.
-Tényleg? Még akkor is ha az egy könyvesbolt?-mosolyogtam.
-Könyvesbolt?-kérdezte meglepődve.
-Igen. Szeretek olvasni.
-Fújj olvasni unalmas.
-Nem az!-kiáltottam amire mindenki rámnézett.
-De az.
-Nem nem az.
-De igen, de én majd leszoktatlak róla.
-Kizárt.-nevettem el magam.
-Nem az. Gyere!-mondta majd karon fogott és kirángatott a boltból.
-Hová megyünk Rose?
-Könyvesboltba.-mosolygott.
Megvette a kedvenc könyvem majd kimentünk a városszéli tóhoz.
-Mit csinálunk itt?
-Elégetem a könyvet a szemed láttára.
-Az jó..vagyis mi? Neee ne tedd az a kedvenc könyvem! El ne égesd!!
-Ohh dehogy nem.-mosolygott gonoszan.
-Végül is megvan ez a könyv.-mondtam és karba tettem a kezem.
-Gonosz vagy.
-Én?-nevettem el magam.
-Igen te-nevetett ő is.-Tudod mit inkább nem égetem el, hanem elolvasom.
-Jól teszed.-tapsoltam.
-Ugyan ne tapsolj.-nevetett.-Gyere menjünk haza.

Otthon apa várt.
-Anne! Hol voltál?-kérdezte.
-Rose-zal elmentünk vásárolni de én nem vettem semmit ja meg kint voltunk a városvégi tónál.
-Ja jó, de legközelebb szólj ha elmész.
-Nem voltál itthon.-érveltem.
-Telefon Anne telefon.
-Haha.-mondtam és felmentem a lépcsőn.

5. Rész

-Igen Rose.
-Szép név.-mondtam mosolyogva.

*****

Később fogalmam sem volt hogy mit csináljak ezért lementem apuhoz hogy adjon pár tippet. Persze a menj át Rosehoz volt az első tippje, és a legutolsó is. Megfogadtam a tanácsát és átnéztem a szomszédba. Amikor oda értem kopogtattam és vártam hátha kijönnek. Rose anyja nyitott ajtót vagyis hát gondolom hogy az anyja. 

-Szia Anne.

-Hello

-Mit szeretnél?

-Ömm hát apu mondta hogy jöjjek át Rosehoz beszélgetni.

-Ohh értem.-mosolyogva megfordult.- Rose drágám hozzád jöttek.-újra rám nézett.-Pillanat és itt van.

-Köszönöm.-mosolyogtam.

-Ugyan semmiség. 

Mire ezt kimondta Rose leért. Gyönyörű lány, az arca akár egy porcelán babának a szemei kéken ragyogtak és a szőke haja a vállán volt elterülve.

-Szia.-köszöntött mosolyogva.

-Hello. Anne vagyok.

-Én pedig Rose, de sejtem hogy azt már tudod.-nevetett. 

-Valóban.-mosolyogtam.

Hirtelen azt hittem ennyi volt a beszélgetésünk és mehetek megint új tippeket kérni aputól hogy mégis most mit csináljak. Annyira elmerültem a gondolataiba hogy észre se vettem hogy Rose beszél.

-Héjj Anne! Figyelsz te rám?

-Ja, igen persze.

-Akkor mit mondtam?

-Ömm azt nem tudnám megismételni.-nevettem el magam.

-Jajj milyen figyelmetlen vagyok, gyere be nyugodtan.-mutatott a nappalira.

-Semmi baj előfordul általában velem is.-mondtam és elindultam befelé.

Az időt teljesen elbeszéltük. Körülbelül hét órakor értem haza nem mintha olyan messze laknák csak mégis. Apu nagyon boldog volt amiért enyit beszélgettem Rosesal. Felmentem a szobámba és megnéztem az SMS-eket amiket anyutól kaptam. Gyere haza Anne, nem hiszem hogy olyan jó lenne ott. Már várunk nagyon. Nem nagyon terveztem pedig hogy sietek haza, sőt nem is szeretnék haza menni. Úgy érzem megtaláltam a helyem Nyugat-Virginiában.

4. Rész

Felmentem a szobámba és kipakoltam a cuccaimat, amikor megláttam az ablakból egy nőt aki az apámmal ölelkezik.  Ki ez és miért ölelgeti az apám? 

***

Miután végeztem a kipakolással lementem a földszintre, és megláttam azt a nőt a házban apuval beszélgetni. 

-Szia Anne?

-Csókolom és igen Anne.

-Ugyan köszönj sziával nyugodtan.

-Rendben van.

-Ömm én most kimegyek.-mondtam és mutogattam az ajtó felé.
-Milyen aranyos lányod van Adam.
-Köszönöm.-mondtam és mosolyogva kimentem az ajtón.

Kint megláttam egy lányt aki a barátjával csókolózva lép be a házuk ajtaján. Össze szűkült a szívem mert ilyenkor mindig Andrew jutott az eszembe. Leültem a lépcsőre és csak néztem ki a fejemből. A nap ragyogóan sütött mint mindig. 
Amikor kijött a nő a házunkból át ment a szomszédba gondolom ott lakik és pont oda megy ahová az előbb a lány ment a fiúval. Hú micsoda balhé lesz a más van ott nem csak beszélgetés.

-Fantasztikus ez a nő.-mondta apa és megfogta a vállam.
-Úristen.-kiáltottam fel és leugrottam a lépcsőn.
-Haha ne ijedezz.
-Hát köszi. Majdnem meghaltam!
-Ugyan, attól még messze volt.
-Nem annyira.
-Na jó.
-Amúgy nem tudom te jobban ismered mint én.
-Mi?
-Hát azt a nőt, az előbb mondtad milyen fantasztikus.
-Ja igen, és van egy lánya Rose.
-Rose?

Prológus :)

Sziasztok! :) Még nem igazán láttam olyat hogy valaki egy részlettel kezd és ezért úgy döntöttem, hogy gy picit izgalmasabbá teszem. Remélem sikerül. :) 

Soha nem akartam megtudni milyen a családomtól távol élni. Legalább egy hónapja vagyok ide bezárva. Fogalmam sincs ki és miért tette ezt velem, én soha senkinek nem akartam rosszat. Gondolataimban elmerülve észre sem vettem a hangos kopogást ami kintről szűrődik be. A hangokból ítélve nő lesz az illető.

-Hello drágám.-szólt felém a nő nyájasan. A sötétben soha nem láttam az arcát. A hangja félelmetesen ismerős volt.

-Ki maga és mit akar tőlem?-kiáltottam rá kétségbe esetten.

-A legrosszabb rémálmod!-nevette el magát hangosan.

-Tűnjön innen!-kiáltottam már szinte sikítva és hozzá vágtam egy kő szerű dolgot.

-Mit képzelsz te magadról?-kiáltozott a nő majd felém viharzott és felpofozott.

A harag erősebb lett bennem mindennél. Legszívesebben felkeltem volna és megöltem volna, de aztán jött a szörnyű felismerés. Felismertem benne azt akire nem is számítottam volna. Igaz, hogy a fény csak fél arcát világította meg, de ennyi pont elég volt hogy tudjam ki ő. Az arcom lesápadt és csak meredten néztem magam elé. Miért tette ezt velem pont ő?