Egy perc múlva Mat levette ajkait az enyémről.
-Hú hát ez.-megszólalni alig tudok. Az igazat megvallva Mat nagyon jól csókol.
-Nem tudsz megszólalni olyan jó voltam mi?-nevette el magát.
-Annyira nem voltál fantasztikus.-miért hazudok ennyit?
-Az arcod nem erről árulkodik!
-Az arcom hülye.
Komolyan Anne? Az arcom hülye? Ennél jobbat nem bírtál kitalálni?
-Az a baj hogyha az arc hülye akkor a gazdája is.-alig bírta vissza fogni a nevetést.
-Bekaphatod!-grimaszoltam rá.
-Ez nem volt nőies.-mondta majd belenézett mélyen a szemembe és kisimított egy kósza hajtincset az arcomból. Még mielőtt valami történhetett volna elkaptam a fejem.
-Ha ez nem volt nőies akkor te miért mondtad hogy hülye vagyok?
-Én nem mondtam.
-De céloztál rá!-tettem karba a kezem.
-Ugyan én soha!-nevette el magát.
-Ja képzelem.-mosolyogtam majd megingattam a fejem és leültem. Mat ugyan így tett.
Elkezdtük kivesézni a gyermekkorunkat. Elég fura volt hallani Mat történeteit főleg azt amikor mondta hogy a puszta gondolatával robbantgatott. Szerencsére kinőtte.
-És neked mi a kedven emléked kiskorodból?-kérdezte mosolyogva.
-Hát nem is tudom. Sok emlékem nincs. Csak pillanatképek.-mosolyogtam-, De van egy amire én is mosolyogva gondolok vissza. Nem lesz olyan menő mint a robbantgatás, de nekem akkor még ez volt a normális. Sóval volt az oviban egy lány aki folyamatosan engem piszkált aztán ezt egyszer meguntam és a barátaimmal kitaláltuk hogy gyűjtünk egereket meg békákat és beletesszük a lány ruhájába. Na gondolhatod másnap mindenki hozott befőttes üvegben valamit én a békát választottam na de mindegy is. Aztán az egereket bezártuk a lány szekrényébe a békákat pedig beletettük a ruháiba. Írattam is hozzá egy kis papírt George-al, hogy így szórakozz többet velem.
-Nem is gondoltam volna hogy ilyen huncut kislány voltál.-mosolygott.
-Áh volt rosszabb is mondjuk amikor egy családi fotóalbumot égettem vagy amikor aranynyakláncot téptem.
-És még hogy nem olyan menő mint a robbantgatás.-mosolygott.
-Apropó robbantgatás a szüleid mit szóltak?
-Nevelő szüleim voltak.
-Sajnálom, nem tudtam.
-Jaj semmi baj ez nálunk megszokott, hogy hármasával befogadtatnak minket emberekkel.
-És te kikkel voltál?
-Andrew-val és Jai-el.
-Andrew-t ismerem asszem.
-Magas tizennyolc éves barna haj barna szem.
-Igen őt ismerem.-bólogattam.-, ő volt az első próbálkozó.
Mat szemei tágra nyíltak.
-Andrew?-kérdezte meglepődve.
-Igen ő. Most ebben mi olyan fura?
-Semmi csakhogy már nagyon rég láttam.
-Ja, értem és Jai?
-Ő itt él Nyugat-Virgíniában.
-Értem. És ő egyidős veled?
-Nem-mosolygott.-, ő tizenhét éves.
-Megismerhetem majd őt is valamikor?
-Persze.-mosolygott-, Akár most is.
-Tényleg?
-Ha mondom.-kivette a telefonját a zsebéből megcsörgetett valakit majd letette.-, Mindjárt itt van.
-És mennyi idő még?-ki se mondtam máris előttem termett egy srác. Szőke haja van és sárga szemei.-Úristen-kiáltottam fel és mintha ugrottam volna is.
-Te akartad megismerni.-nevette el magát Mat.
-Ezt hogyan csináltad?-kérdeztem Jai-t.
-Ez egy képesség amolyan teleportálás. Nagyon sok Folk irigyli.-mosolygott.
-Akkor ez egy nagyon ritka képesség?
-Hát eléggé.-mosolygott.
-Jai hagyd abba, Anne ellenálló.-mondta Mat.
-Az nem lehet.-mondta Jai és másodpercek alatt előttem termett.
-De pedig az vagyok.-mosolyogtam.
-De nincs is 16 éves Folk lány.-mondta Jai.
-De igen Katy ő tizenhat.
-Héj én is itt vagyok!
Nem foglalkoztak velem majd egy másodperc múlva mindketten eltűntek. Miért kell ahhoz Folk lány hogy én más legyek? Miért nem mondtak nekem semmit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése