17. Rész

Szerda reggel van. Könnyektől duzzadt szemekkel ébredtem. Tudom össze kell magam szednem holnap reggelig. Nagy csend van. Mire ezt végig gondoltam hangos csörgésben tört ki a telefonom. Anya az.
-Szia Anyu.-köszöntöttem.
-Anne szörnyű dolog történt.-a mondandóját nem bírta befejezni mert hangos zokogásban tört ki.
-Anya mi történt?-választ viszont nem kaptam.-Anya mond már mi a baj!-szóltam kétségbeesetten.
-George...George..meghalt.-egyre hangosabban sírt.
-Az lehetetlen.-mondtam összetörve. Szemeim teli gyűltek könnyel és elkezdtem a sírást.-De hogyan?
-Autóbalesetben. Tegnap este.-anyu hangjában éktelen fájdalom és harag hallatszott.
Nem tudtam mit mondani ezért letettem a telefont. Tudom minél hamarabb haza kell mennem. Pénteken megyek is. Határoztam el magamban. 
Amióta beszéltem anyával legalább egy óra telt el. Azóta itt fekszem az ágyamban és emlékképeket nézek.
-Hmm ott nagyon csinos vagy.-jegyezte meg egy hang az ajtómban.
-Már megint te?-néztem kérdőn Jai-re.
Érdekelne ki engedi be mindig.
-Anne azért én sem fogadnálak így téged.-nevetett fel szárazon.
-Csak tudod te és én két különböző ember vagyunk!
-De ugyan azt szeretnénk.-mondta majd közelebb lépett hozzám.
Fogalmam sincs mit szeretne, és nem is akarom megtudni ezért bevetem a 'pajzs' trükköt.
-Gonosz vagy.-rázta a fejét Jai.
-Inkább zseni.-tettem karba a kezem.-Ja és nem akarok tőled semmit.-kacsintottam rá és megint kirepítettem a szobámból.
Jai dühösen felkiáltott, majd másodpercek alatt a szobám közepén termett. Farkasszemet néztem vele. Szemei sárgán világítanak és egy picit fel is van emelkedve. Ezt hogyan csinálja?Próbáltam újra kirepíteni, de nem ment.
-Mi lenne ha abba hagynád ezt?-kérdezte majd felém közeledett.
-Mi lenne ha kitakarodnál az életemből?-kiáltottam rá ijedten.
Jai nem válaszolt csak úgy eltűnt a semmibe. Megijeszt. Felültem az ágyamba térdeim újra felhúztam fejem rátettem és zokogtam tovább. Próbáltam újra felhozni az emlékeim képekben, de nem ment ezért felálltam, és oda sétáltam az asztalomhoz. Egy furcsa levél fekszik rajta. Felkaptam és elolvastam.

Drága Anne!

Csak hogy tudd én mindig is szerettelek. Tudom amikor ezt olvasod már késő. Már soha többé nem lehetünk együtt. Soha, de legalább te élsz. :) Kérlek ígérd meg hogy vigyázol magadra és nem kerülsz bajba. Fúú hát nem is tudom mit írjak neked. Még soha nem írtam búcsúlevelet. :D Annyi mindent mesélhetnék, de ezeket átélni volt a jó. :) Ja amikor eljöttem Alison-ék a lelkemre kötötték, hogy adjam át neked ezt a láncot.-kinéztem a lapból és a lánc pontosan ott feküdt az asztalon.-Csak az egyik medál van tőlük. Másik tőlem van. Nem tudom mennyire jött ki az erőd, de a medálba benne van egy kis 'videó' szerűség. Ha birod nézd meg, ha nem akkor szólj Jai-nek ő biztosan megtudja csinálni. :) Ja és még valami: SZERETLEK. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Örökre.
Nagyon sok imádattal szerelmedtől: Andrew-tól.

A levelet elolvasva sírni kezdtem. Felkaptam a medált és a kezeim közé szorítottam hátha bejön a videó. Nem sikerült. A lelkesedésem miszerint újra hallhatom a hangját elmúlt. A történtek után komolyan menjek Jai-hez? Kizárt. Felvettem a láncot és a nyakamba tettem. Örömömre a videó felrepült a szobám falára. A szikra megint fellobbant. Andrew mosolygós arcát láttam magam előtt. A videót nézve nem tudtam dönteni sírjak vagy nevessek. Legalább egy órán keresztül mesélt. Imádtam a videó minden egyes percét. Egyszerűen jó volt látni és hallani újra.