Mi ez? Mi történik velem? kétségbe esetten gondolkodtam, ugyanis már az egész szobámat elnyelte a sötét fény. Kiabálni és menekülni szeretnék, de nem megy. Mintha a földhöz lennék ragasztva. Pár másodperccel később fogyni kezdett a fény, és már bírok mozogni is. Erőt vettem magamon és felálltam.
-Ez mi volt?-kérdezte mögöttem valaki.-Mert nagyon menő volt meg minden.-nevette el magát az idegen.
-Jai.-fordultam meg.-Mit keresel te itt?
-Hát csak gondoltam benézek..
-Találkoztál Mat-tel.-vágtam bele a szavába és elnevettem magam.
-Na jó. Talán igen.-mosolyodott el.
-És mit szeretnél?-kérdeztem majd lehuppantam az ágyra.
-Csak megnézni, hogy tényleg olyan veszedelmesen félelmetes vagy-e ahogy Mat mondta.-nevette el magát.
-Mint látod nem vagyok az.-sóhajtottam.-Talán mehetnél is.-a kezeim az ajtó felé irányítottam és kilöktem Jai-t a szobából majd becsuktam az ajtót.
Ez fantasztikus. Az erőm próbálgattam mikor észre vettem valami furát magamon. A hajam már nem szőke és a szemem sem kék. Közelebb léptem a tükörhöz amikor észre vettem magam mögött egy alakot. Megfordultam és az erőm segítségével el akartam lökni a onnan, de már nem volt ott.
-Istenem.-suttogtam.
Aztán halk kopogás szűrődött be a szobámba. A bejárati ajtó. Ez nem lehet se Jai sem pedig Mat. Ez.....ez Rose lesz. Lementem kinyitni az ajtót és valóban Rose volt az.
-Fura.-mormoltam.-Szia Rose.-mosolyogva intettem neki.
-Szia Anne.-mosolygott vissza.
-Hogy-hogy itt vagy?
-Hát csak gondoltam meglátogatlak. És szeretnék bocsánatot kérni.-sütötte le a szemeit.
-Jaj Rose ugyan én már nem haragszom.-mosolyogtam.
-Szuper.-mondta és megölelt.
-Figyelj Rose nekem most még dolgom van, de mit szólnál ha később megünnepelnénk hogy újra barátnők vagyunk?
-Az fantasztikus lenne.-mosolygott.
-Akkor szia.-mosolyogtam.
-Szia.-intett majd elment.
Fura hogy nem tett említést sem a hajamról sem a szememről. Na mindegy.
Vissza mentem a szobámba és a tükröt néztem folyamatosan, de már nem láttam azt az alakot akit pár perccel ezelőtt. Ki volt az és mit akart tőlem?
Annyira elmerültem a gondolataimban és az erőmben, hogy eszembe sem jutott Andrew mindaddig amíg nem kaptam egy SMS-t Mat-től hogy csütörtökön eltemetik.
Az emlékeim újra feltörtek és sírni kezdtem. Szemeim lecsuktam, felhúztam a térdeim és rájuk tettem a fejem. Aztán kinyitottam a szemem és az összes emlékem Andrew-val a szobámban lebegett. Körbe néztem majd felálltam és egyenként odamentem mindhez. Nincs sok emlékünk, de legalább ennyi is van. Megálltam az utolsó találkozásunk előtt és tisztán láttam Andrew szemében a könnyeket amikor kimondja hogy sajnálom. Megteltek a szemeim könnyel majd pislogtam egyet és minden kép eltűnt. Térdre zuhantam és sírtam a szobám közepén folyamatosan egy szót hajtogatva szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése