Nagyon sajnálom, hogy hosszú ideig hanyagoltam a blogot és nem hoztam új részt. Megpróbáltam a legjobbat kihozni ebből habár nem tudom mennyire sikerült...Na mindegy is. Jó olvasást kívánok neked! :)
***
Az amit anya írt elég félelmetes volt. Tudom haza kell utaznom, csak azt nem hogy mikor és hogyan.
-Mi a baj Anne? Mi történt?-Matt megfogta a vállam és megrázott.-Anne?
Nem bírtam válaszolni neki. A szemeim tele gyűltek könnyel. A félelem végigvágott rajtam.
Amire feleszméltem már otthon voltam. Körülnéztem, pontosan a szobámban voltam az ágyamon.
-Hogy kerültem haza?-kérdeztem Matt-et.
-Sokkot kaptál vagy mi, én pedig haza hoztalak.
-Köszönöm.-lehajtottam a fejem.-Hogy jutottál be?-kérdeztem és összehúztam a szemöldököm.
-A teleportáláshoz nem kell kulcs.-mondta majd rám kacsintott.
Várjunk! Ha Matt tud teleportálni akkor haza bírna vinni engem is.
-Mennyire vagy jó ebben?-kérdeztem.
Matt összehúzta a szemöldökét majd perverz mosoly ült ki az arcára.
-Na de kérem!-kiáltott.-Nekem barátnőm van.-mondta és felpattant az ágyról majd csípőre tette a kezét.
Kitört belőlem a nevetés.
-Sajnálom.-mondtam majd nagy levegőt vettem hogy ne nevessem el magam újra.-Nem tudom hogy mertem ezt megkérdezni.
Beszélgettünk még egy kicsit majd Matt elment. Teljesen kiment a fejemből minden amíg itt volt, de amikor elment minden eszembe jutott. Újra. A nyakláncomért kaptam, de nem volt a nyakamba. Hirtelen felpattantam és oda rohantam a táskámhoz. Kipakoltam belőle mindent, de nem volt benne, aztán jött az ágyam, össze túrtam de nem volt benne. Megnéztem a pulcsimba is, a földön is, de nem volt sehol. Az egyetlen emlékem Andrew-tól és ezt is elhagytam. A kupiból előkotortam a telefonom és felhívtam Matt-et hátha látta valahol, de nem. Ő sem látta sehol. Visszarohantam a boltba ahol voltunk, de ott sem látta senki.
Hazamentem.
-Szia kicsim.-kiáltott apa.-Milyen napod volt?
-Szia apa.-kiáltottam vissza majd letettem a táskám az ajtó melletti kis szekrényre.-Nem.-sóhajtottam és bementem a nappaliba.-Elhagytam a nyakláncom amit Andrew-tól kaptam.
-Ezt?-kérdezte majd meglóbálta az orrom előtt.
A szívem megugrott, és elvettem tőle. A nyakába ugrottam és folyamatosan azt hajtogattam hogy köszönöm.
Felmentem a szobámba és csak ott tettem a nyakamba mert tudom mire képes.
***
Csütörtök reggel van. Andrew temetésének napja.
Amikor felébredtem elmentem lezuhanyozni majd a többi dolgot is megcsináltam. Kimentem és felvettem azt a ruhát amit tegnap vettem. Pontosan elkészültem amikor jött Jai.
-Hogyhogy te jöttél?-kérdeztem és beültem a kocsiba.
-Matt küldött.-mondta majd megkerülte az autót előröl és beszállt ő is.
-Igen, ezt gondoltam.-mondtam.-De miért nem ő jött?
-Bocsi, hogy nem vagyok olyan jó mint Matt.-mondta majd elindultunk.-Viszont ő azért nem jön mert Rose is vele jön ami azt jelenti hogy nem akarta hogy hármasba jelenjetek meg ezért jöttem én.-mosolygott rám féloldalasan.
-Értem.
Amíg mentünk nem beszélgettünk. A temetés aránylag gyorsan lezajlott. Persze én kisírt szemekkel jöttem ki. Amikor el akartam jönni Matt azt mondta hogy mennyek Jai-el el hozzájuk hamarosan ő is megy majd Rose-zal.
Amikor oda értünk Jai bemutatott a szüleinek. Mia és Josh jó fej embereknek tűnnek. Mosolyognak még akkor is ha fáj ami pozitív tulajdonságnak tűnt.
Pár percig beszélgettünk amikor jött Matt. Egyedül.
-Anne kérlek gyere velem.-mondta majd felém nyújtotta a kezét.
Engedelmeskedtem a kérésének, és elindultam felé.
Engedelmeskedtem a kérésének, és elindultam felé.
/Jai, Mia és Josh szemszög/
-Ő az a lány?-kérdezte anya.
-Igen. Nem tudom, hogy Matt megtette-e már a szükséges lépteket, de szerintm igen mivel nagyon sokat vannak együtt.-mondtam.
-Az remek.-csillant fel a szeme apunak.
-Hamarosan készen áll minden Jai.-mosolyodott el anya.-Lassan hozhatod a lányt.-suttogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése