15. Rész

Ahogy ott álltam és láttam hogy Andrew holttestét kiviszik és beleteszik a halottas autóba a könnyeim mint egy patak úgy kezdtek el folyni a szememből. Térdre zuhantam és csak egy szót kiabáltam 'szeretlek'.

***

Négy óra körül ébredtem az ágyamban. De hogyan kerültem ide? És mi történ velem kb. hat órával ezelőtt? Pár perc kellett és eszembe jutott minden. Láttam azt a képet magam előtt ahogyan kiviszik, láttam magam előtt az első találkozásunkat és az utolsót is. 

Szemeim megteltek könnyekkel és folyamatosan azt hajtogattam hogy szerettelek.

Hangos kopogás szűrődött be az ajtón. Gondolom apa akar bejönni hogy megvigasztaljon.

-Gyere be nyugodtan.-mondtam könnyeimmel küszködve.

Mat lépett be az ajtómon. Mikor tett egy lépést felém megtorpant aztán elindult újra, de nem bírt közelebb jönni.Értetlen fejjel nézett rám.

-Mi a baj?-kérdeztem és oldalra biccentettem a fejem.

-Anne ezt hogyan csinálod?-kérdezte.

-Én nem csinálok semmit.-mondtam értetlen fejjel.

-Anne nem engedsz semmit és senkit a közeledbe.

-De ezt nem én csinálom. Én ilyenekre nem vagyok képes!-kiáltottam el magam kétségbeesetten.

-Anne ezt más nem csinálhatja csak te! Állj fel kérlek és lépj közelebb hozzám!-mondta.

-Rendben.-mondtam és felálltam. Elindultam Mat felé mire eltoltam magamtól ahogy én léptem ő is egyre hátrált.-De Mat akkor ne menj sehová!-rivalltam rá.

-Én nem megyek sehová Anne ezt te csinálod!-mosolygott rám.

-Az nem lehet!-zuhantam le a földre.

-Anne ne félj előbb utóbb megtanulod irányítani...

-Mat ne!-vágtam szavaiba.-Andrew azért halt meg hogy megmentsen engem és Kat-et. De ha én átváltoztam akkor azért halt meg Andrew mert én hülye vagyok?-kiáltoztam és sírtam.

-Anne ez nem a te hibád.

-Akkor kié?

-Ugyan már. Ez a saját hülyesége. Fel a fejjel hercegnőm mert le esik a koronád!-mosolygott rám.

-Nem vagyok a hercegnőd!-kiáltottam el magam majd kezem felé irányítottam mire ő hátra repült.

Az újaim vöröses de inkább fekete fényben úsztak. 

-Úristen!-kiáltottam fel.-Mat jól vagy?-rohantam felé.

-Ezt hogy csináltad?-kiáltott felém.

-Nem tudom, de sajnálom.-néztem rá kétségbe esetten.

-Anne én most elmegyek!-mondta és eltűnt.

-Nee!-kiáltottam utána.
 Újra a földre zuhantam, de az ujjaim még mindig fekete fényben izzottak. Rázogatni kezdtem a kezem hátha elmúlik. De nem. A fény elkezdte átjárni a karom. Kétségbe esetten kiabáltam, de nem jött senki és semmi. A fél testem már fénylett majd egy végső sikítás és éreztem végleg elhagyott az emberi énem.